Jelentem, nálunk idén a Víz napja csúszott egy kicsit. Egyszerűen hétfőn még olyan dermesztő volt az idő, hogy mindenki csak hallgatott, a gyerekek sem emlegették a kajakozást. Az idén négy nap hosszabbítást adott a tél, csak péntekre kellett előkészítenünk annyira a legszükségesebbeket, hogy a tíz legelszántabb csemetével vízre merészkedjünk. Ugyan volt, aki az érkezésekor megkérdezte, hogy az edzés végén lehet-e a stégről ugrálni, de ez még viccnek is rossz volt, hisz a Duna alig hat fokos. Persze mint minden évben, most is ki kellett valakinek próbálni, hogy alkalmas-e a víz fürdésre, idén Liza volt az, aki egy pillanatra elfelejtette a kajakozásnak ezt az aranyszabályát, mi szerint a víz van alul. Nagyon stramm csaj volt, átázott ruhában ült vissza a kajakba – mert persze Süttőnél borított – és meg sem állt, amíg végre a csónakház melegvizes tusolójában ki nem olvadhatott.