Évzáró

Lábatlani Sirályok Vizisport Egyesület

Évzáró

december 22, 2020 Uncategorized 0

2019 –  2020  – 2021

              Készítünk egy tervet, évről évre egy új tervet. Van, aki csak a szilveszteri koccintás után – mondjuk, hogy többet fogok törődni a családommal, vagy éppen az egészségemmel. Igen, e mellett itt vannak a szokványos fogadalmak, például a „meglehet, hogy nem iszom többet”. De mégis azt gondoljuk, hogy az új év nagyjából olyan lesz, mint a régi, és azt képzeljük, hogy még több ilyen lesz ezután.

              Hát nem lesz ilyen. Soha többé, nem lesz olyan, mint a régi, mert ebben az évben olyan leckét kaptunk, ami egy fakultabb fantasztikus filmben is helyet kaphatna. Ki gondolta, hogy maszkban és gumikesztyűben lépünk be a boltba, és mindenkitől félünk, aki pedig nem visel maszkot, szinte gyűlöljük. Hogy jön ő hozzá, hogy rám szórja ezt az átkos nyavalyát! Ez volt a covid1, valósággal meg voltunk félemlítve- hogy okkal vagy ok nélkül, ki tudja? Persze előnye a járványügyi konzekvenciákon kívül is volt. Megpihentünk egy kicsit, máshova helyeződtek a súlypontok. Végre eszünkbe jutott vigyázni egymásra, szüleinkre, a szerencsésebbeknek nagyszüleikre.

A nagy fék a Sirályok életét is befolyásolta, hónapokig nem láttuk egymást, és a gyerekeket, akik bár más család tagjai, életünk részévé váltak, a kezünk között nőttek fel. A megannyi edzés helyett néhányan – persze a szokásos kézfogás, az egymás aurájába mászó heves magyarázás nélkül – nekiláttunk annak, amire eddig nem volt idő. Kerítés, csatorna, kikötő, erre szokták azt mondani, hogy mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a legfőbb támogatónk – a covid?

Nyár elején kezdhetett népesedni a csónakház, végre tarthattunk tavaszi közgyűlést. A gyerekek is egyre csak jöttek, végre együtt ugrálhattak a trambulinunkban. Készültünk a besűrűsödött versenyek sorára, minden egyszerre felpörgött. Sajnos kicsit későn, így még október derekán is azon imádkoztunk, hogy legalább Győrig, a Maraton Bajnokság helyszínéig, és onnan haza ne szakadjon szét az egyesületi utánfutó omladozó ládája.

A sok kihagyott program közül a legfájóbb, hogy a Duna Nap rendezvényünket is elmosta a járvány.

Összességében azért valahogy mintha mégis egyensúlyban állna így, az év végi a mérlegen. A csorba tavaszt ellensúlyozta a zavartalan indián nyár, a befejezett munkák sora, a gyerekek rövidebb, de a múlt évhez hasonlóan sikeres versenyszezonja. Mindig van, ami nem teljesülhet, a Sirályok naplójában még sok az üres lap. Amikor az év derekán szembesültem a nyitott projektek sorával, hajlamos voltam azt mondani, majd a covid 2 alatt megoldjuk. Az élet – szerencsére – nem engem igazol. Nem, még egyszer nem állhatunk le, nem szakadhatunk el egymástól, a mindennapi munkánktól, a szenvedélyeinktől, ennyi időre!

Bízom abba, hogy jövőre egy teljesebb évet élhetünk, és egymás mellett maszk nélkül állva kiálthatjuk együtt a Duna-parton:

                                                                       Hajrá Sirályok!

Sujbert Levent

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük