Duna Napi családi délután
Rendhagyó Duna Nap
Vissza a gyökerekhez! Ez a mottó is eszünkbe juthatott június utolsó szombatján, amikor a korábbi évek egyre nagyobb lendületét megtörve az egyre többeket vonzó programok után kénytelenek voltunk egy jóval szerényebb Duna Napra váltani. 14 éve így kezdtük, néhány kenu, amivel az érdeklődők vízre szállhattak – azaz szállhattak volna, mert azon a neves napon ránk támadt a heves nyugati szél, felkorbácsolva szeretett folyónk habjait.
Hát, ez az év nem éppen úgy sikerült, ahogy képzeltük.
Tavasszal még egymástól is féltünk, rég nem látott ismerősök kezét nem mertük
megszorítani, félve oldalaztunk kerülve minden találkozót. Mára sok minden szabadabb, de ebben az időpontban
a rendezvényszervezők fegyvertára igencsak szűkös. Így maradt egy jó kis
családi nap, ahol mindenki megismerhette városunk egyik büszkeségét, a Sirályok
új csónakházát, benne a kezdeteket is mutató vízisport fotókiállítást. A
szabadtéri kondieszközeinket a nagy homokozóban sokan kipróbálták, a gyerekek
szívesen látogatták a kézműveseket, aki csak tudott, lovagolt, és a kenukat,
tengeri kajakokat is sokan tesztelték. Nem volt tétlen a rekesztorony építő
sem, és folyamatosan volt vendége a légvárnak.
Amiért a kicsik és nagyok szívesen sorban állnak, az egy kis
kishajózás, mindenki kíváncsi, hogy is mutat a Dunáról Lábatlan. Kisvárosunk
irigylésre méltó fekvése miatt nagyon sokan megtalálják saját házukat, vagy
legalább a tetejét.
Azt hiszem, hogy az idei Duna Nap rugója a csodás idő volt,
és az, hogy már mindenki nagyon vágyott egy kis szabadtéri programra. Bízzunk
benne, hogy a következő évek Duna Napjaira hasonlóan ragyogó Napsütést tudunk
rendelni, és egyre színesebb programokkal várhatjuk látogatóinkat!
Szeretnék köszönetet mondani minden segítőnknek, az idősebb
és gyermek Sirályoknak, a kézműveseknek, a támogatóinknak.
Ígéretet nem tehetek, de a kívánságom, és azt hiszem közös kívánságunk, hogy jövőre ezen a napon együtt, legalább ilyen jól szórakozzunk! Cserébe annyit kérek, hogy aki csak tudja, velünk együtt óvja a Dunát, a partját, és amikor a Városi Napokon a Sirály Kupa kajakversenyen újra találkozunk, teli torokból kiáltsa: Hajrá Sirályok!
Baráti üdvözlettel: Sujbert Levente