Sport napközis tábor a csónakházban

Lábatlani Sirályok Vizisport Egyesület

Sport napközis tábor a csónakházban

június 26, 2020 Uncategorized 0

Egy hétnyi élmény a Csónakházban

Talán még soha nem vártuk ennyire a VAKÁCIÓ-t, mint az idei rendkívüli tanév végén. A gyerekek vágytak már a szabadba a monitor elől, a szülők szerettek volna újra „csak szülők” lenni, nem tanárnénik, vagy tanárbácsik. Nekünk, pedagógusoknak pedig már nagyon hiányoztak a gyerekek, a gyerek zsivaj és még a rosszalkodás is. De ha vége a sulinak, hol lehet a vidám gyereksereggel találkozni? Hát egy napközis táborban, amit idén első alkalommal hirdettünk az új Csónakházunkban, ahol a Sirály gyerekeknek lehetőségük volt a vizi sportok mellett más mozgásformákat is kipróbálni.

Bár a vízállás kicsit megtréfált minket, a sok eső miatt, de szerencsére épp csak a kapun kopogtatott be a Duna, vizi bázisunk udvarát szárazon hagyta. Így a kondipálya alatti óriás homokozó, a húzódzkodókra szerelt hinták, a trambulin, a motorcsónak helyén rögtönzött ebédlő, a telek sarkában pedig egy kis focipálya várta hétfő reggel a táborozókat. Egy rövid tábornyitó után, ahol Levente visszaidézte a szomszéd birtokon tartott Panoráma táborok néhány vidám pillanatát, kezdetét vette a csapatépítős-játékos délelőtt. Plakátot készítettünk, múmiát tekertünk, lufit fújtunk, csokit ettünk, így gyorsan szaladt el az ebéd előtti néhány óra, melynek végére még egy kis hullámlovaglásra emlékeztető kenuzás is jutott. A lovaglás délután is folytatódott, de már a Szatai tanyán Rézi és Csupor hátán ügettek az ügyes gyerekek. Kedden reggel a Duna parton felsétáltunk az Omega bázisra, ahol megnéztük, hogyan készül a glutén-mentes kenyér és zsemlemorzsa, délután pedig a süttői Erdészet vendégei voltunk Alsóvadácson. Csövit, a szelíd vaddisznót simogattuk, majd szaladtunk néhány kört a lombkoronában végig a tanösvényen, végül a finom uzsi után megismerkedtünk a Gerecse néhány különleges állatfajával. Szerdán mindenki bringával jött, hisz várt minket nyergesen a PiszkeNet tenisz klub, ahova Polgárőr kísérettel és kerékpárral érkeztünk. A nyári kánikulában a tenisz alapok elsajátítása elég nehezen ment, a fiúk inkább távolsági világrekordot szerettek volna ütni, a csajoknak meg kevés volt egy pálya, a szerva valahogy mindig a szomszéd pályán landolt, a kicsik voltak a legügyesebbek.  Azért nekünk mégiscsak a víz a kedvenc közegünk, így a csapat akkor lett a  legaktívabb, mikor a locsolórendszert bekapcsoltuk, hogy felfrissítsük magunkat a visszaút előtt. Út közben megebédeltünk a Platán étterembe, így mire a Csónakházba visszaértünk kora délután volt. Egy kis kreatív foglalkozással folytattuk a napot, ahol fiatal segítőinknek jutott a főszerep.   Ákossal uszadékból tutajt építettek, Pannával és Laurával karkötőt fontak a gyerkőcök. Azt hiszem, a legjobban mind a csütörtököt vártuk, amikor a biciklikkel együtt kishajóval átkeltünk Karvára. Innen 14 kilométeres bringatúra után a patincei strandolós nap következett. Mivel a fürdőben még nem indult el a hivatalos szezon, rajtunk kívül alig néhány vendég volt, így mi belaktunk minden medencét és alaposan kikoptattuk a fürdőruhánkat a csúszdákon. Tartottam tőle, hogy annyira elfáradtak a gyerekek a pancsolásban, hogy nehéz lesz a hazaút, de mindenki szuperül teljesített. A nagyok csapatának még egy óra sem kellett, hogy a kikötőbe érjenek, de a kicsik is rövidebb idő alatt tekerték le a távot, mint reggel. Az aggódó szülők fáradtan, de szépen lebarnulva kapták vissza este csemetéiket. … és huss, el is szállt a hét, már csak a pénteki program maradt. Reggel újra útra keltünk, a szülők autóval a neszmélyi Lőtérre vitték a csapatot. Itt a Tatai Rendőrkapitányság munkatársai tartottak izgalmas rendőrségi bemutatót, majd mindenki kipróbálhatta az eszközöket. Az Esztergomi Spartacus lövészeinek látványos és hangos fegyverdemonstrációján jó szolgálatot tett a fülvédő. Végül mindenki kipróbálhatta magát légpuskás „kacsavadászatban” és gránáthajításban, és még több kilónyi töltényhüvelyt is gyűjtöttünk emlékül. Természetesen egy Sirály tábor mi mással is zárulhatna, mint vizitúrával, így a lövészet után a Hajóskanzenben sárkányhajóba és kenuba ültünk, hogy visszaevezzünk Lábatlanra. Sajnos a magas vízállás miatt a süttői szigeten nem tudtunk pancsolni, de kárpótlásul a csónakházban egy fantasztikus haluzsonna várt a gyerekekre és a szülőkre. Szerencsére csak másnapig búcsúztunk, hisz szombaton a családi Duna Napon is együtt lehettünk.

Klassz volt ez a hét Veletek!

Köszönöm minden segítőnek, aki valamilyen formában hozzájárult a heti programhoz, nélkületek nem sikerülhetett volna! 🙂 

Schrenkné Simon Ildikó